Ritkasága folytán a gyöngy egykor az uralkodók kiváltsága volt, mára azonban a tenyésztésnek köszönhetően minden igényes és jólöltözött hölgy kelléktárának alapdarabja.
A gyöngyöt története során számos legenda övezte. A polinézek szerint Oro, a béke és termékenység istene egy fekete gyöngyöt ajándékozott a szépséges Bora Bora istennőnek szerelme jeléül. A császári Kínában viszont a fekete gyöngyöt, a bölcsesség jelképét egy sárkány őrizte a fogai között, és aki a gyöngyöt meg akarta szerezni, először a sárkányt kellett legyőznie.
A Persza-öböl térségében az angyalok könnycseppjeinek nevezték. Hitük szerint az eső, amely az angyalok szeméből ered, a tengerbe hullik, ott kagylóba záródik és megszilárdul. A forró, száraz éghajlatú térségben halászata a megélhetést biztosította hét évezreden keresztül.

A gyöngy az egyetlen szerves drágakő. Osztriga fajtájú tengeri kagylókban, egyes édesvízi kagylókban, és néha csigákban keletkezik. Olyan idegen testekkel szembeni reakciók eredményeképpen jön létre, amelyek a kagylóhéj és a köpeny közé hatolnak be. A kagyló védekezésül kagylóhéjat épít az idegen test köré, ilyen körülzárás eredménye a gyöngy. Elvileg minden meszes héjat viselő puhatestű képes gyöngy előállítására, a valóságban azonban csak minden százezredik kagylóban található gyöngy. Éppen ritkasága és keresettsége miatt kezdték el mesterségesen tenyészteni, mellyel évezredek óta próbálkoztak, elsősorban Japánban. A tenyésztett gyöngyöknek számos fajtája alakult ki a tenyésztés helye és az ehhez használt kagyló fajtája szerint.
A legismertebb és legdrágább tenyésztett gyöngy az Akoya, amelyet gyöngykagylóban tenyésztenek Japán partjainál, valamint Kínában és Koreában. Az Akoya gyöngyök csodálatos gyöngyházfényükről és meleg színükről híresek. Méretük ritkán haladja meg a 9 mm-t.
Az Ausztráliából és Indonéziából származó Dél-tengeri fehér gyöngyök fél-trópusi kagylókban tenyésztett, 10-20 mm nagyságú gyöngyök, amelyek méretük és tisztaságuk miatt nagyon drágák.
A Dél-tengeri fekete gyöngyök Tahitiről és Francia-Polinéziából származnak. Rendkívül változatos színekben léteznek: a feketétől a barnáig, a szürkétől az ezüstös kékig, egyes darabok piros, zöld vagy kék csillogással is előfordulhatnak. Nagy méretük és színük miatt drága gyöngyök.
Az édesvízi kagylókban tenyésztett gyöngyök általában hosszúkásak, fényük tejszerű, ezért olcsóbbak a sósvízi gyöngyöknél. Elsősorban Japánban, Kínában és az USA-ban foglalkoznak tenyésztésükkel.
A Japánban, Indonéziában és Ausztráliában tenyésztett Mabe gyöngyök félgömb alakúak, mert nem a kagyló testében, hanem a kagyló belső héjához tapadva nőnek. Általában ékszerekbe foglalják, mert így lapos hátuk nem látszik.
A gyöngyök értékének meghatározó szempontja a méret, a forma, a felület minősége, és a szín. A legfontosabb szempont a gyöngy felületének fénye, a luster a gyöngy értékének legfontosabb mércéje.
Némely gyöngynek valóságos kultusza, kalandos története van. A világ legdrágább igazgyöngye a napóleoni időkből származó La Regente 3,26 millió svájci frankot ér. A páratlan ékszert, az óriási, tojás alakú igazgyöngyöt, eredetileg Napóleon ajándékozta második feleségének, Mária Lujzának. Az egyik leghíresebb fekete gyöngy az Azra, az orosz koronaékszerek egyik nyakláncának középső darabját képezte.
A koronás hölgyek és hírességek mindig is imádták a gyöngyöket. I. Erzsébet angol királynő például a róla készült portrék tanúsága szerint szenvedélyes gyöngykedvelő volt, de ma is uralkodó névrokona, II. Erzsébet sem jelenik meg egy szép gyöngysor nélkül, és végül folytathatnánk a sort egészen Diana hercegnőig vagy a tündöklő Hollywood-i színésznőkig.

-Tulajdonságai:

 Ásványrendszer: IX. Organikus (szerves) vegyületek Mohs-keménység: 3-4

Színe: fehér, fekete, kék, narancssárga, rózsaszín, szürke

 Átlátszóság: átlátszatlan, áttetsző Fénytörésmutató: 1,52-1,66  

Színszórás (diszperzió): nincs színszórás Fényesség: gyöngyházfény  

Többszínűség (pleokroizmus): nincs pleokroizmusa Karcszín: fehér

Fluoreszencia: gyenge , nem fluoreszencil Fajsúly: 2,6-2,85 Hasadás: nem hasítható Törés: héjas  

Külföldi lelőhely: Japán, Kína, USA

Akoya gyöngyök alatt a klasszikus japán, kínai vagy korai tenyésztett gyöngyöket értjük. Mivel a tenyészkagylók viszonylag kicsik, ezek a sósvízi gyöngyök általában 2-9 mm-es nagyságot érnek el. Egy gyöngysor előállításához legalább 6-8 mm nagyságú Akoya gyöngyök szükségesek. A déltengeri és Tahiti gyöngyökkel szemben a rétegződés ideje itt eltérő lehet. Általában egy-két évig nőnek a gyöngyök a kagylók belsejében. Az Akoya gyöngykagylók sokkal kevesebb gyöngyházat választanak ki, mint a déltengeriek vagy a tahitiek. A gyöngyházréteg ezért az Akoya gyöngyöknél sokkal vékonyabb. A „szüret” után sok Akoya kagylót nem használnak tovább, azaz nem tesznek bele ismét magot.

Kezeletlen színeik a krém, sárga és zöld – ezzel szemben a kirakatokban többségében fehér, rózsaszín, ezüst és pezsgőszínű gyöngyök láthatók. Ez a mesterséges kezelések eredménye, melyek során kifehérítik a hibás, kevésbé tiszta részeket. A déltengeri gyöngyökkel ellentétben ez a nyersgyöngyökön végzett eljárás Japánban és Kínában fontos szerepet játszik. Szinte egy Akoya gyöngy sincs, ami a maga természetes valójában kerülne az üzletekbe, szemben a tahiti és déltengeri társaikkal. Egy szép, fehér Akoya gyöngysor mindig fehérített és utánkezelt. Enélkül szürkések, krémszínűek, sőt, helyenként zöldesszürkék lennének. A gyöngyöket először átfúrják, aztán fehérítik, színezik, majd polírozzák. A következő formákban fordulnak elő: ovális, gomb, csepp, ill. ún. „barokk” alakban. Értékük elsősorban méretüktől, formájuktól, színüktől, fényüktől és felületük szépségétől függ.